Történt valami hihetetlenül lényeges dolog április 11-én a Hollán Ernő utcában. Két csapat feszül egymás ellen. A körút felől a „fasisztának” mondott radikális nemzeti oldal sokszínű csoportjai, a másik térfélen a Gy. F. által, és az SZDSZ által kisajátított zsidó csoportosulások, akik látható módon szintén sokszínű egymással is vitatkozó csoportjai állnak. A politikai cél világos! A két oldalt egymásra ugrasztani, s bebizonyítani, hogy itt elkel az erős bal liberális kormányzás, itt vér fog folyni!

S mi történik? Jómagam, a Jászai Mari téren, a padon ülve nézem, hogy vajon mi ez a nagy forgalom szemközt a Pozsonyi úton, a járdán? Nem más, mint a természetes magyar kíváncsiság! Senkire sincs ráírva, hogy ő melyik oldalon áll, hát elmennek és megnézik mindkét oldalt! A keresztutcák le vannak ugyan zárva, de a Radnóti Miklós utcából be lehet jutni.

Hát beállok én a kíváncsiskodók közé. Mint a Kossuth tériek csendes harmadikja, ügyet sem vetnek rám, elvegyülök a zsidók között, mint jöttment magyar, német, angol, lengyel és még ki tudja milyen származású egyed. Miután körbenézek, rájövök, hogy itt bizony nagy lehetőségek rejlenek. Megmutatni az ittenieknek, hogy nem vérnek, hanem párbeszédnek kéne végre folynia. Vissza is térek a Jászai Mari térre és próbálom elcsípni Gonda Lacit. Rááll a dologra, és együtt térünk vissza a libik szappanhab fújói közé. Senki reá sem hederít. No ezt Laci nem tűri, és ekkor félhangosan elmondja, hogy mi vagyunk a „fasiszták”. Ekkor egy öregasszony elsípítja magát. Leintjük, hogy itt most a vámpír feladatokat felfüggesztjük, s  próbáljuk elmagyarázni mi is a fasizmus, és ki a fasiszta. Közben újabb felderítő osztagok érkeznek a nemzeti radikálisoktól, akik immár némi hangerővel vonulnak a Hollán Ernő utca északi oldala felől.

Erre már a rend(szer) őrei is felvonulnak, sorfalat alkotva az újonnan érkező radikálisok és közénk. Laci ekkor elkiáltja magát, hogy mi is velük vagyunk, mire többen jelzik, hogy ők is velünk vannak. A pufajkások láthatóan tanácstalanok: nincs senkire ráírva kit kell letartóztatni! Az újonnan jöttek a régebben itt levők és a libi szeanszon résztvevők végül is rögtönzött történelem órákat tartva, beszélgető csoportokat alkotnak. Végül a rendőrök eloldalognak. S a beszélgetés folyik tovább.

Este, másnap nézem a híradókat. Erről a békéről senki sem tudósít. Ez nem hír. A média a balhéra van berendezve. Ez az ő érdekük. A hatalomé, melyet minkét oldalon sokan megvetnek.

Antal Péter