Hol volt, hol nem volt, a Déli-pályaudvaron is túl, épült egyszer egy szobor. Csodájára jártak az emberek. A madár, aki megfényesítette az emberek lelkét büszkén magaslott a tér sarkában.
Történt egy napon, hogy a Vasorrú bába megelégelte, hogy a megfényesedett lelkű emberek annyi fényt árasztottak szét országszerte, hogy Luciferkó sötét birodalma eltűnőben volt. Fogta ezért média-kosarát, melyet színültig töltött szoborbontó féreggel és egy ellentüntetőnek álcázott emberével a fényes madár szobrához borítatta. A férgek munkához láttak. Hogy a szoborbontók munkáját senki se zavarhassa Luciferkó kordon-erdőt ültetetett. Látta ezt a Kerecsensólyom és lecsapott a férgekre. Szárnyainak suhogása, mint muzsikaszó csalogatta oda a fényeslelkű embereket. El is határozták azon nyomban, hogy a Kerecsensólymot, a teret és a fényes madarat is ezentúl Turul-nak nevezik, azaz Torol-nak, aki szembe szállt Luciferkóval.
Itt a vége, de ne fuss el véle, hanem vésd szívedbe, mozgassa lelked, és erősítse karod, ha te is így akarod.
Antal Péter