Lassan közeleg a 10 éves évfordulója az öszödi böszme beszédnek. Mi köze ennek a törvény szolgáihoz?  Szándékosan nem használom az igazság szolgái szót, hiszen Önök magukat sem nevezik az igaz-ság szolgálóinak. Jogszolgáltatásról beszélnek, de még a törvényeket sem tartják be. Önök roppant „korrektek”. A politikusok jogsértéseit amolyan úri huncutságnak tekintve, közel 200 ember panaszát semmibe véve több mint 2 évig húzták a pert, amit jelentősége miatt sürgősséggel kellet volna tárgyalniok. Arról nem is beszélve, hogy a jog mindig a kisembert kell védje a hatalmaskodókkal szemben.

Hogy milyen jogon írom le mindezt. Egyike vagyok azoknak, akik 2006 szeptember 17-én a Kossuth téren gyülekeztek, mert nem tűrhettük tovább azt az erkölcsi mocskot amit Furcsán Nyerenc jelentett és jelent ma is a közéletben.  Hogy nem a könnyebb utat választottam arra elég, hogy nem 2006-ban jelentem meg a Kossuth téren először, hanem 2005-ben amikor a Böszme hatalomhoz jutott. Feleségem és én 5 gyermeket neveltünk fel. Tizedmagammal vonultam a térre, és mondtam el véleményemet erről a politikai kalandorról. A téren odasétált egy asszony és azt mondta a feleségemnek: - mindez falra hányt borsó. A párom akkor azt válaszolta: A falra hányt borsó is hagy nyomot a falon! S mit tesz Isten, 2006. szeptember 17-én pontosan ott, ahol 2005-ben a mikrofonommal hánytam szavaimat a Parlament falára, megjelent egy közel 20 ezres tömeg, akik nem tágítottak, nem unták meg, nem mentek haza, ahogy azt a Böszme képzelte.

10 év telt el. A politikai kalandor távozott, bár még mindig kísért, mint az a kísértet a Kommunista Kiáltványban. A pert, amit a Fővárosi Törvényszék elődjének nyakába varrtunk mi a Kossuth tériek „Kroko Tanár úr” alias Kalmár László villamosmérnök barátunk segítségével, szégyenére válhat minden törvény „tudornak”. Az igazságtól és a demokratikus jogok alapjától, a néptől független bíróság méltán lehet megvetésünk tárgya. Tisztelet minden olyan kivételes személynek, aki még tiszteli és szolgálja az igazságot, és ezt fel is meri vállalni.

A jövendő nem a bamba tömegeké, hanem az önmagára talált bátor embereké, akik mindig is formálták és megújították a világot.

Antal Péter