Ma este megnéztük dr. Papp Lajos Jelenits István és Bátor Botond vitáját. Valójában nem volt igazán vita, hiszen a királyi Tv-nek nem volt célja, hogy értékeket akaratlanul is, de közvetítsen, csak annyi, mutassa, lám sikerült a Perez-féle hódítóknak beverni az éket a régi jól bevált recepttel: állítsd szembe egy nép történelmi múltját és hitét. Ezt a módszert már a Habsburgok kitalálták, amikor az Árpádkori templomokat lebontották, és köveiből püspöki palotákat építettek Fehérvárott, Veszprémben és másutt.

A helyzet persze ennél bonyolultabb. Itt van a katolikus egyház (a többiek helyzetét kevéssé ismerem) amely a II. Vatikáni zsinattal ablakot nyitott a világra, s valóban új szellők lengedeztek a 70-es évek közepétől egészen a rendszerváltásnak mondott 90-es évek elejéig. Ott valami megtorpant, majd a szoci ellenszélben a változás, melynek irányát, súlyát az ősegyház tanúság-tevő hite alapozta meg, megállt. Ekkora ellenszélben csak a Mindszenthy-féle kemény, harcos kiállás hozhatott volna híveket, de akkor elvész az állami támogatás, ami a felcseperedő egyházi iskolák anyagi alapját jelenti.

S akkor megjelenik valami sajátos új jelenség: A Kossuth tér: ezrek vonulnak utcára és egy sajátos szellemi, erkölcsi és magyarság útkereső mozgás indul el, melynek egy ága az ősmagyar múlt kutatás anyagának szélesedő körben való elterjedése. Megjelenik a Magyarságtudományi Tanulmányok c. kötet, többek között Badinyi Jós Ferenc munkái, valamint Paál Zoltán Arvisurája válik ismerté. Hogy mit gondolt, milyen hite volt egy ezer évvel ezelőtt élt népnek, szerintem nem lehet rekonstruálni. Ha ezer év után az ásatások során előkerül egy feszület, vajon a szeretet vallására fognak gondolni? Nem hiszem. A templom falára festett nap nem jelenti azt, hogy a napot imádták, de azt sem gondolom, hogy pontosan meg tudnánk ma határozni, hogy miben is hittek. Az, hogy ez fontossá válik ma itt nekünk, azt jelenti, hogy az emberek, zömmel megkeresztelt, sőt katolikus hívők is keresik azt a tiszta Jézusi tanítást, amelyet nem béklyóz meg számtalan kötelékkel, egy önmagát kiválasztott népként önjelölt, idegen hódító tana.

Hogyan is gondolhatja az egyház vezetése hogy, amikor egy nép végóráit éli egy fondorlatos kígyó szorításában, akkor a hódító köntösében akarja Jézust az elgyötört magyar népnek felmutatni.

Világos választ kell adnia az egyháznak: A pénzháttér hatalom hiénáinak kiszolgáltatva, vagy Jézus Krisztus szeretetére és örömhírére vágyó emberek mellé állva szabadon élni.

Antal Péter