Ha telefonálni szeretnénk autónkban ülve, vagy az utcán sétálva, a térerő segít egymáshoz kapcsolódni az éteren át. Ez köztudott dolog. Kevésbé köztudott, hogy minden emberi kapcsolathoz szükség van „térerő”-re, amelyben felépülnek, kibontakoznak a kapcsolatok. Ismerjük a szimpátiát, a közös érdeklődést és elköteleződést, mint a kapcsolat építőelemeit. De vajon milyen kötődések, „térerők” kötnek össze olyan látszólag véletlenszerűen összetalálkozott embereket, mint akik 2006. szeptember 17-én siettek a Kossuth térre? A hazugságellenesség bizonyosan ilyen közös pont. De mi az, ami 500 napon keresztül embereket arra késztetett, hogy normális tevékenységeiket feladva az utcán töltsék estéiket? Tiltakozások voltak már korábban is, de igaza volt Furcsán Nyerencnek megunták, hazamentek és nem jöttek többé. Mi a különleges ebben a 50-100-200 fős csapatban? Lehet, hogy nem maguktól vannak kint, hanem valaki küldte őket? Néhányat biztosan küldtek, de azokat mindig filmezték és rögtön TV főszereplők lettek. Én nem róluk gondolkodom. Ha a szívünk mélyébe tekintünk, ott megtaláljuk a választ. Akit csak az indulatok és a felháborodás, a másokba kivetített öngyűlölet hozott a térre, már nincs itt közöttünk. Vannak olyanok is, akik sosem voltak kint a téren, mégis együtt dobban a szívük, bár mi fáztunk és nekünk kopott a talpunk.
Nos miben áll a Kossuth tér ereje? Úgy gondolom nem hatalmi-politikai, hanem morális és értékeket érintő kérdés. Mi letettünk az esküt a Szent Korona előtt. Mi az, ami Belőle láthatatlanul árad felénk? Mi az, ami összeköti szíveinket?
Amikor a lélek válságban van, vagy komoly nehézségek érik, akkor nyitottabbá válik az örök értékek felé, jobban átérzi a világot működtető törvényszerűségek szerepét. Ez nyitottság vezérli azokat az embereket, akik kitartanak egy igazág mellett akkor is, ha az lemondást, nehézséget, esetleg nagyobb embercsoport megvetését, kritikáját is kiváltja. Ismérve is az adott igazságnak, mekkora áldozatot bír el. Ellentétben a hazugsággal, amelyet érdekek, és a hatalom fenntartása tart életben.
Jézus nem volt népszerű a hatalmi körökben, sőt tanítása alapjaiban veszélyeztette az egyisten hiten alapuló zsidó közösséget. Végletekig vállalta az általa felismert igazságot. Radikális volt. A világ gondolkodásának átformálását mindig is radikális gondolkodású emberek idézték elő. A radikalizmus és az erőszak nem tartoznak össze, amelyet Jézus példája is igazol
Ez a szelíd radikalizmus jellemezte Gandhit is, aki egy gyarmatbirodalom összeomlását mozdította elő.
Mi a közös ezekben a lelki mozzanatokban? A lelki egység, amelyre minden ember teremtve van, s a szívünkben van kitörölhetetlenül. Ez az, ami lelke mélyén minden embert mozgat egy új világ felé, melyben nincs helye a hazugságnak és az önzésnek. Alapjaiban kell a világnak megváltoznia, mert a foltozás csak újabb szakadásnak ad teret. Az a Jó, amely folyton teret enged a Rossznak maga is beteg, gyenge. Egészséges és erős Jóra van szükség, amely nem enged semmilyen teret a Rossznak, amely világosan felismeri a Jó álarcában besterkedő Rosszat, képes megújítani értékeit, és naprakészen tiszta fényként világítani. Ebben a fényben erős és tiszta emberek nőnek és kapcsolódnak eggyé az Egy-el, Istennel.
Antal Péter
