A patkányok megérzik, amikor egy hajó süllyedni kezd. A túlélni vágyók elkezdik a tülekedést. Az örök túlélők tudják, hogy halott szagú a világ, amihez tartoznak, ők nem akarnak teremteni egy szebbet, ők túl akarják élni jelenlegit. Abból tartják fent magukat, hogy elszívják az oxigént mások elől. Francia sakkot játszanak. Vesszen mindenki csak ők nyerjenek. Az ő autójukba jusson még benzin, ha többiek már gyalog járnak. Nem törik a fejüket a világ jelen problémáin, melyet új megközelítéssel, más szemlélettel lehetne megoldani, hanem kis paktumokkal elérni hogy nekik még jusson, sőt a hiányból még előnyt is kovácsolnak maguknak. Ők a megmondók, akik a jelenből húznak egy egyenest, de ők nem azon az úton mennek.

Az ő horizontjuk a hajó pereméig terjed.

Nekünk tovább kell tekintenünk. Vannak, akik észreveszik a tenger háborgását, és reménytelennek látják a küzdelmet. Vannak, akik elvonulnak kabinjaikba és mulatnak tovább, mintha nem történt volna semmi.

És vannak, akik feltekintenek az égre és látják, hogy hamarosan elcsitul a vihar. Ne a patkányokkal törődjünk, hanem a hajó utasaival. Adjunk nekik reményt. Érdemes cselekedni, mert a hajó valóban léket kapott.

                                                                                                          Antal Péter