Az anya világra hozza gyermekét. Az apa eligazítja a világban. Az anya védi, óvja gyermekét. Az apa megtanítja küzdeni. Az anya sulykol. Az apa megértet. Az anya érzelmileg köti a gyereket magához. Az apa megtanítja a szabadságra. Az anya eteti, itatja, gondozza, az apa megtanítja a világ összefüggéseire.

Nincs apa nélkül egészséges gyermek. Nézzük meg a mai világot. A sok anyával felnőtt gyermek kritikátlanul, érzelmi fogásokkal bombázó média hazugságoknak esik áldozatául. Nem képes a hazugságokat az igazságtól megkülönböztetni. A nő veszekszik, a férfi vitatkozik. Micsoda különbség! Az egyikben érzelmi kitörések, a másikban ész érvek.

Mindkettőre szükség van. jól csak a szívével lát az ember – mondja Exupery a Kis hercegben. De ha csak az érzéseink dominálnak, akkor hogyan különböztetjük meg a tényeket a hazugságoktól? Ha sohasem vetjük egymásnak az eltérő gondolatokat, ha nem ütköztetünk nézeteket, akkor könnyen mocsárba tévedünk.

A veszekedés ész érvek nélküli érzelmi alapokon nyugvó eltorzult vita. A görög bölcseknek ez bizony büdös lenne! A férfiak képesek órákig ütköztetni nézeteket úgy, hogy utána leülnek, és együtt söröznek.

Az anyák sokszor úgy gondolják az apa egy eltorzult anya, akit meg kell nevelni, mert nem női logika szerint nevel. És még azt is elhiszik, hogy a férfi nevelése  lehetséges!

A férfi olyan mint a tölgyfa. Meghajlítani nem, csak kettétörni lehet. Miután kettétört a nők leülnek és sírnak.