Mi magyarok, nagyon szeretünk szidni valakit, általában a háta mögött, ha nagyon muszáj, akkor szemtől szembe. Az elmúlt 17-18 év is erről szólt: Az aktuális kormányt szidtuk, ha jó volt, ha rossz.

Arról is sok szó esett itt a Kossuth tér tájékán, hogy a nehézségek valahol 19-ben kezdődtek el. Persze akadnak mindig, akik már Ádám és Éva idejében vélik a bajok gyökerét megtalálni.

Nem vitatom, ott is a kígyót szidták mindketten, s nem a tilos megszegéséről folyt a szó. Írásom terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az egész történelemkönyvet vegyük górcső alá: így talán maradjunk a tizenkilencnél, vagy egy híján a húsznál.

Nos én a kicsit hiányos húszról szólnék. Nem vitás szidtunk mi már mindenkit, tatárt, törököt, németet, oroszt, Antallt és Fletót, csak egy dolog marad mindig el: Miért hagytuk hogy így legyen?

Vissza-visszacseng a fülembe Zorán dala: Vizes a bor langyos a sör, ha nekünk így is jó!

Hol hibáztuk el? Miért jöhetett a nyakunkba a tatár a török? Nem kísért bennünket a múlt?

A török hogyan szivárgott a budai várba? Pontosan úgy, ahogy a mai médiahazugok a közéletünkbe. Mi hagytuk, hogy így legyen.

Mi az a mozzanat, ami ezt a beletörődést bennünk előidézi?

Valahol a nevelési alapok területén van a hiányosság: a keresztény gondolkodásunkban van valami, amit félreértettünk:

A szelídség és az alázat nem bárgyúság és erőtlenség, a megbocsátás nem az erőszak elismerése és elszenvedése. A megbocsátás pontosan az erő kifejeződése: A győztes gesztusa a legyőzött felé. A győzelmet előbb el kell érni. A jó ügyért harcolni kell, nem erőszakkal, hanem erővel. A gyermekeinket meg kell tanítanunk harcolni! Hogy fog majd a gyenge felnőtt az erős főnökkel szembenézni? Úgy ahogy a mai diákok fülüket-farkukat behúzva lapítanak a főiskolák padjaiban? Hol van bennük az erő? Hol vannak az erős szakszervezetek? Egy nap sztrájk után meghátrál az összes szakszervezeti vezető!

Ki kell mondanunk: nem a globalisták az erősek, mi vagyunk gyengék!

Mi a megoldás? Az erő forrását kell megtalálnunk. Az nem magunkban, hanem isteni eredetünkben keresendő: Isten képmására vagyunk teremtve, azaz képesek vagyunk teremteni. De ehhez vissza kell térnünk a mi teremtőnk eredeti elgondolásához: Legyetek mindnyájan EGY!

                                                                                                          Antal Péter