A gyermekáldás nem elhatározás kérdése, hanem a teremtő Isten és ember kapcsolatának megjelenülése. Ezért soha sem anyagi kérdés. A múltban voltak gazdag földesurak, akiknek 7-8 gyermekük volt, és voltak jobbágyok, akiknek az egyke megfelelt, és voltak földesurak ahol 1 gyermek volt szemben a tucatnyi pórnéppel a szegények oldalán.
Németország még ma is a világ egyik leggazdagabb országa, és mégis fogyatkozik. Írország ma Európa legdinamikusabban fejlődő országa, ahol bőséges a gyermekáldás
Ideje megvizsgálnunk azt a hivatkozást, ami gyakran elhangzik: nem tudok felnevelni tisztességesen 2-3 stb. gyermeket! Először is a tisztesség nem pénz kérdése. Ma úgy gondolják, ha a legjobb iskolába járatják a gyermeküket, akkor tisztességes lesz?
A példa és az önmagát is nevelő nevelő, az eszköz az egésszséges szellemű ifjúság, a terheket is vállalni tudó generáció életbehívásához.
Visszatérnék az első gondolathoz: a gyermekvállalás az Istenhez kapcsolódás bizalmát fejezi ki. Az önzés vagy az önátadás teljesedik-e ki bennem? Másként kifejezve: a szeretet vagy a pénz-hatalom megszerzése az életem iránya?
Ezért vet fel bennem kérdéseket az a magát nemzeti érzelműnek valló ember, aki úgy akar nemzettudatot, hogy maga nem vállal benne áldozatot. Természetesen a gyermekáldás nem csak lemondással, hanem hallatlan örömmel is jár.
A közgondolkodást a gyermekről ma a „terhes” kifejezés uralkodóvá válása jelenti. Hogyan várhatjuk, hogy elismerést és tisztességet jelentsen a sok gyermek, ha minden rendelőintézetben „terhes” rendelés van? Ha nem várandós édesanyának, kismamának, áldott állapotú asszonyainknak tisztelgünk? Ahol a jövő megoldása az a jövendő elpusztítása.
Elgondolkodtak-e már azon, miért 50-60 éves emberek tüntetnek nap mint nap a rendszerváltásért? Mert ők a „Ratkó” korszak gyermekei! Ők azok a mai világ „nemesei” akiket nem ölt meg a Gonosz. 56-ban a Kossuth-térieket sortűz, az 56-os menekülteket a száműzetés, s a még tenni vágyókat a börtön tüntette el.
Új nemességre van szükség! Hát illesszük új ágakat a bemetszett ősi törzsbe! Csak az a fa teherbíró, amelyet sok szél és vihar edzett!
Antal Péter