A valóság pillanata

Fiaim - 14 és 20 évesek - ülnek a buszon, felszáll két huszonéves forma fiatal. Egyik jobbról, a másik balról közrefogva őket leülnek a hátsó ülésre. Mielőtt leszállnának, az egyik öngyújtóval meggyújtja a kisebbik fiam kabátjának hátulját, a nagyobbikat eközben tarkón vágja a másik, majd az épp nyíló ajtón át kirohannak. 

Frissen szült lányommal történik két héttel később. A szomszédos ágyon fekvő anya aznap született gyermeke mellé felsorakoznak a rokonok. A meglehetősen ittas állapotban lévő látogatóktól idővel elviselhetetlenné válik a helyzet. A vajúdás fájdalmát minden porcikájukban érző, mozogni alig tudó anyákat terrorizálja a csapat.

A kórházi vizitáló orvosok, nővérek tudomásul veszik, hogy ez már csak így van.

Kora délutánra a lányom nem bírja tovább és szól: „Nézzék meg, ki van írva az ajtóra, hogy minden újszülöttet és mamáját egy időben csak 2 látogató kereshet fel”.

Ekkor elszabadulnak az indulatok. Legnagyobb fiamat közrefogják, rajta akarják megtorolni a felszólamlás sérelmét. A lányom az épp beérkező nővér kezébe nyomja - menekítve - alig pár órás gyermekét, és a kórteremben lévő többi asszonnyal hisztérikus zokogásban törnek ki, eközben valaki a biztonságiakat hívja. A kiérkező rendészt pálinkával kínálják, mert hát ők újszülöttet jöttek ünnepelni(!)

Másnap telefonon kérdezem a kórház rendészeti vezetőjét, miként lehetséges ez?

Elmondja, hogy ilyenkor télen még jónak nevezhető a helyzet, nyáron ez a jelenség a sokszorosára duzzad, még a mentősöket is megtámadják. (előfordul, hogy a kórház udvarán akarják megkéselni őket).

A kórházi látogatás rendjét nem merik szabályozni, mert korábban elmarasztalták őket az emberi szabadságjogokra hivatkozva.

Gondolom kitalálható, kikről szólnak e történetek.

De nem ez a lényeges. A rend mindenkire egyformán vonatkozik. És ki a felelős a rendért?

A kórházi orvos, aki félti az állását, mert tapasztalta, hogy hasonló esetben őt marasztalják el, ha szólni mer a betegei védelmében?

A rendész, aki nem lép fel határozottan és időben? (amíg a lányom nem szólt, semmit nem tehettek a kórháziak)

Úgy gondolom, ezen folyamatokat, amelyeket méla/néma közönnyel, sőt ijedten figyeli a többség, - manipulátorok idézik elő, akiket David Icke Globális Elitnek nevez, és akik a médián keresztül sugallják: ereszd szabadon indulataidat; légy önkényes; valósítsd meg önmagad; ha rosszul teszel valamit, hivatkozhatsz arra, itt antiszemitizmus, rasszizmus és ki tudja még milyen „izmus” van. Mert mit is akarnak? Eltörölni az erkölcsi örök szabályokat, és helyébe zavaros liberális eszméknek álcázott anarchiát hozni.

Megosztani és uralkodni.

Antal Péter