Legújabb századunkban újfajta párbaj született: a gondolatok párbaja. Ez is egy levezetési formája a rajtunk esett sérelmeknek. Ezzel is lehet sebeket, sőt talán súlyos sebeket is ejteni. De talán el lehet vele azt is érni, hogy a felek megenyhülve elégtételt kapjanak sérelmeikért. A párbajnak, így a levélpárbajnak is vannak szabályai:
- A kihívónak, és akinek arcába vágták a kesztyűt fel kell vennie a harcot. A párbaj csak úriemberek között bonyolódhat. Azaz olyan emberek között, akinek van emelkedett stílusa, képes érvelni, van mondandója, s azt képes szavakba önteni.
- Nem lehet elhagynia egyik félnek sem a harcmezőt, amíg a tisztán artikulált bocsánatkérések le nem íródnak.
- Minden felvetett, pontokba szedett gondolatra válaszolni kell.
- A felvetett és a megválaszolt gondolatoknak is a párbajt kiváltó cselekedetekre és azok okaira, körülményeire valamint azok összefüggéseinek megvilágítására kell irányulnia. Kerülni kell a párbajban résztvevő személyek minősítését, ezt a párbajban résztvevőként meghívott segédek moderálják.
- A segédek szerepe hogy a gondolatpárbaj tisztaságát ellenőrizzék, a kapott sebeket bekötözzék.
- A gondolatpárbaj lehet nyilvános és zártkörű. Erről a felek döntenek.
- A nyilvános párbajban csak a párbajozó felek írhatnak. Ez természetesen generálhat újabb párbajokat is.
A szabályok természetesen bővülhetnek. Hogy mennyire fontosak a szabályok azt jelen korunk tükrözi a legjobban. A gyáva fél, aki nem meri a kesztyűt felvenni, egyszerűen leantiszemitázza, lerasszistázza ellenfelét, majd bevonul a rendőr kordon mögé. Addig feszítve ezzel a húrt ameddig az el nem pattan, s akkor igazolva látja önmagát. A kör ezzel bezárul.
Antal Péter
