Lenyűgöző az a szellemi képesség, ahogyan a Dandárfürdő vezetése, a Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. Parkolási Divízió (nem részleg DIVIZIÓ!) vezetője, valamint a IX Önkormányzat képes  felmutatni.  A gyanútlan fürdőzni kívánó elindul autójával, abban a boldog reményben, hogy egy olcsó közeli gyógyfürdőben áztathatja nyugdíjba vonult testrészeit. Meg is érkezik. Szembesül a már nem meglepő ténnyel, hogy az olcsó fürdőzésből nem lesz semmi. Először is 260 Ft/óra parkolást kellene leperkálni. Igen előre látó fürdőzőnk otthon hagyja mobilját, mert nem óhajtja öreg bunkofonját a párás levegőjű fürdőzésnek kitenni. Igy hát aprópénzre kell szert tennie. A fürdő pénztára első ízben kisegíti a hiányzó apróval. Boldogan siet a parkoló órához, amíg párja vigyázza az autót, nehogy e ténykedése közben a szemfülesen leselkedő „parkolási megbízott” a mikulás csomagot rácsempéssze a szélvédőre. Szorgosan dobálja be a pénzt. 2 és félórányi aprót behány a gépbe, majd óvatlanul még egy pénzdarabot helyez a nyílásba, s a gép visszarókázza az összes aprót a tanácstalan fürdőzendőnek. Most már óvatosan számolja a pénzeket, nehogy megsértse az automata lelki világát. Végre bejut a fürdőbe, azzal a tudattal, hogy az órára kell tapadnia, mert 13:55 kor vége a parkolásnak. Végig mondogatja magában 13:55. Egy pillanatra átjárja a fürdőzés lágy öröme, elfeledkezve a zord pénzéhes világról. Te jó ég! Hamarosan lejár a parkolás! Gondol egyet, összeköti a szaunát a pénzéhes parkolóóra hideg decemberi valóságával. A kabinos hölgy elárulja a titkos utat, ahol majd kiengedik egy oldalajtón kopogtatva. Persze az ajtó nem nyílik, éppen ebédelnek.  No, sebaj, a 64 éves fürgeség átmászik a korláton s ki a fürdőnadrágban a 6 fokos viharos szélbe. Jólesik a szauna után egy kis hűsölés. Kíváncsi szemek közt lohol a fürdőzőnk a pénzéhes automata felé. Lendülettel dobálja a pénztárban kapott immár 20 és 10 forintos aprókat, figyelve nehogy túllépje a bűvös időhatárt, mert akkor kezdheti elölről. A hidegtől kissé átfagyottan szedi lépteit a bejárat felé. Híre mehetett a mutatványnak, mert addigra egy zord tekintetű fürdőalkalmazott állta útját a didergő kuncsaftnak. Papucsban az utcára? De jelöltünk addigra átszáguld a fehér köpenyesek sorfalán vissza a hőn áhított melegbe. Immár az igazgatónő állta útját. Hová-hová? Sorolja az elkövetett „bűntettek” sorát. A méregtől most már kimelegedett renitensünk némi szóváltás és „legyen szíves” után visszajut a fürdőzés áhított melegébe.

Kívánva a vezetést is a melegebb éghajlatra. Maradok, ha meg nem fagyok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Antal Péter