A kérdés minden szelídsége ellenére nagyon is provokatív. Ott lebeg benne a „Világra szóló Magyarok” és a „Merjünk kicsik lenni” nagyon is átpolitizált gondolata. Merhet-e a kis ember beleszólni, álmodni, ha a megmondó emberek ennyire másként látják ugyanazt a kérdést. De benne rejtőzik a jézusi gondolat is: „Ha csak annyi hitetek volna mint egy mustármag…”. Valójában társteremtőként élünk-e, melyet Isten gyermekeiként kaptunk, vagy az egész csak egy képletes értelmű szöveg? De benne rejtőzik Isten országának kérdése is, hiszen ez az ország Isten anyjának Máriának országa is. Nem feledkezhetünk meg a történelmünkről sem. Hisz e kérdésben a „szeretnék”-ben benne van 48 56 és 2006 is. Ez a kérdés most csak egy szűk körben, Adolf Kolping követőinek körében hangzik el. Kolping szerint nem lehet úgy keresztény valaki, hogy a szűkebb és tágabb értelemben vett közösséggel nem törődik. Sőt egyenesen az egyház társadalmi és szociális tanításának széles körben való elterjesztésén munkálkodik.

A kérdést én egyes szám első személyben teszem fel: Milyen Magyarországot szeretnék?

A kérdést tartalmilag több részre bontva gondoltam végig: lelki szellemi és anyagi síkra vonatkoztatva.

Ha lelki értelemben a mennyek országának fogalmait kellene tisztába tennünk. Hogyan is vágyódhatnánk valamilyen tökéletesség irányába elmozduló országra, ha a mennyországgal kapcsolatos vágyaink, elképzeléseink is nagyon ködösek. Számomra a mennyek országa nem statikus valóság, hanem dinamikus, de ugyanakkor teljes is. Ha nem lenne már itt a földön is előképe, vágyódásunk teljesen a misztikum ködébe veszne.

 Az ember nagy tévedései a tökéletlenségéből és a döntéseihez szükséges információk hiányaiból állnak össze. A szükséges információkhoz sokféle úton juthatunk hozzá:

Lehet felszínes, esetleges, sőt eleve megtévesztő,

Lehet több forrásból származó információ összevetéséből,

Lehet mélyreható kutatás eredménye,

Lehet belső intuíció,

Lehet egy világlátás eredményként kialakuló bölcsességből fakadó. 

Az utóbbiak már tartalmazzák a sugalmazást, azaz a föntről súgást is. Így optimális esetben, az esély hogy jó döntést hozunk 50% fölé kúszhat. Súghatnak lentről is, így a végeredmény a mai médiavilágban tapasztaltak lesznek.

Ezzel az első, a lelki síkon megvalósuló jövendő Magyarország egyik alapkérdését megtaláltuk:

Hogyan lehet olyan lelki állapotba kerülni, melyben a tudatosság növekszik, s ez által döntéseink a bölcsesség felé tolódnak el. Mert az ország jövendője nem képzelhető el Istenben gyökerező egység nélkül. Ami nem feltétlenül a mai értelemben vett vallásosságot jelenti, hanem annak megértését, hogy mindnyájan Isten részei vagyunk.

Szellemi téren ennek az egyre erősödő tudatosságnak megteremtése a legfontosabb feladat. Az iskolában nem pusztán a kijelentő mondatokban lezárt tudást, hanem jövő megismerése iránti őszinte nyitottság átadását kell megteremteni. A jelenlegi felszínes megismerésünk határainak meghaladása, az ehhez szükséges lelki energiák felszabadítása, a negatív gondolkodás kiszorítása. A visszahúzó erők béklyóinak lesegítése gyermekeinkről. A média nihilista erkölcsi hangadóinak teljes lecserélése.

A legnagyobb elnyomó erő, nem az erőszak, hanem a hamis hitek. Így lesz Szent Miklós püspökből rénszarvasfogaton a kéményben leereszkedő pókhasú télapó. Így lesz a lézerkarddal harcoló csillagok háborújában, a fehér ruhában harcoló hős a fekete ellenében, a hollywoodi szemet szemért fogat fogért elv megtestesítője a mai filmekben.

Vissza kell állítani a szeretet mindent legyőző erejébe vetett hitet, hiszen ez Jézus tanításának veleje, és csak ez képes valódi közösséget formálni.

S az anyagi sík felé közeledve a pénz sem egyéb, mint az önmagában teljesen értéktelen papírdarabba vetett hit. Ti. hogy ér-e valamit, hogy ér-e annyit, mint a kapcsolat, amelynek megéléséért vagyunk itt a földön.  E kapcsolatnak megtestesítője a mi országukban a Szent Korona. Ezért tartom rendkívül fontosnak a szent korona tan megismerését és megértését, mert ez az a szellemi alap, ami az országunkat Nagyboldogasszony anyánkkal együtt lelki-szellemi egységgé építheti vissza. Addig nem teljesítjük feladatunkat, míg nem válunk magyarrá, azaz olyan nép tagjává, amelybe küldetésünk szól. Ez igaz minden más nép fiára is.

Kinek-kinek ott kell teljesítenie küldetését, ahova Isten rendelte.

Az anyagi síknak ezekre a lelki, szellemi oszlopokra kell épülnie. Ha felszabadulunk az alól a lelki kényszer alól, amit a tévhitek jelölnek ki, minden anyagi, szellemi forrás a rendelkezésünkre áll, hogy egy hihetetlenül virágzó jóléti társadalom épülhessen fel. Ha a magyar szellem végre kiszabadul a palackból, amely létrehozta a Ford T modellt, a villamos vontatást, a gyufát és még hosszú ideig sorolhatnám a magyar feltalálók és Nobel díjasok sorát, akkor nincs miért aggódnunk. Azok a szellemi kincsek, amelyek a jövő energetikai kihívásait megoldják, már adottak, de olyan kezekbe kell kerülniük és maradniuk, amelyek nem a profit mammonját szolgálják, hanem az Istennel egységbe került embert.

Meg kell végre értenünk, hogy minden anyagi kérdés a fejekben dől el. A hozzáállásban. A lélek rendjében. Nem a molyt és a rozsdát kell táplálnunk teljesen értelmetlen, szomszédpukkasztó javakkal, hanem fel kell ismernünk valódi küldetésünket a világban, és ehhez szükséges javakat rendelni. Az emberi személy teljes kibontakoztatása az isteni rend szerint. Ez alá kell rendelni az anyagi javakat. A pénznek, mint az emberi lehetőségek közvetítőjének kell működnie. Ezért minden pénzhez kötődő rendszernek komoly társadalmi ellenőrzés alatt kell állnia.

S itt meg is szakítanám a sort. Mert nem a konkrét teendők meghatározása volt e kis írás szándéka pusztán néhány gondolat papírra vetése. Bízom az isteni terv megvalósulásában.

Antal Péter