Az elmúlt 70 év ideológiái a legerőteljesebb támadást a családok ellen intézték.

A kommunizmus a hűséget, a hagyományos férfi és női szerepeket támadta, a házasság keresztény gyökereit; a liberalizmus magát a házasságot kérdőjelezte meg, - forrása lett a szingli és más deviáns életformáknak.

Egy dolog világossá vált: az anarchizmus baltája a társadalom éltető gyökereire sújt le. Ahol a család bizalmi légköre mérgeződik, ott teret nyer a mindent megkérdőjelező médiahazugság, a reklámok festett, hamis világa. A család természetes belső érzelmi kötődését elvesztve, puszta gazdasági érdekközösségé válik. A mérgezettség alapforrása az igazság elhallgatása, az igaz szó hangjának elgyengülése. Nem elég tudni, hogy ami elhangzott és elhangzik, az hazugság, hanem nyíltan, bátor szívvel ki is kell azt mondani. Nincs idő a siránkozásra, a tüzet kell oltani. Az üszkös házakat le kell rombolni, s megakadályozni a tűz továbbterjedését. Erős lelkű, bátor emberekre van szükség.

Új hazát kell építeni, mert a régi mérgezett. Meg kell találni azokat a közös gyökereket, amelyek éltető erőt adnak az újrakezdéshez. Meg kell találni azokat a nemzeti sajátosságokat, értékeket, amelyek mentén új közösséget építhetünk.

Az a népi vallásosság, amely hajdan összetartó ereje volt a közösségeknek - ma már nem tölti be ezt a szerepet. A ma keresztény embere erős lelkű, harcos szellemű, világosan felismeri az értékeket, és keményen szembeszáll az igazságtalansággal, a hazugsággal.

Ha felismerte a számára kijelölt utat, habozás nélkül - akár egymaga – másra nem várva, elindul rajta.

A félelem nem Istentől való! A megteendő legelső lépés önmagunk belső egyensúlyának megtalálása. Ehhez csend kell!

Kikapcsolni a TV-t! Minimálisra redukálni a külvilág „zaját”.

A „Kossuth tér” rengeteg lelki kincset hozott felszínre. Azokon az embereken, akiket nap, mint nap látok a téren, érzékelem a változást. Ráncaik kisimultak, a tekintetük derűs és van életcéljuk! Akikkel beszélgetek, mind érzik, hogy életük hátralevő részében egy másik úton kell járniuk, ami nem az önérdek, hanem a köz java.  

Kovász vagyunk egy nagy tésztában. Számomra azok az emberek jelentik az utat, akik nap, mint nap, hűségükkel mutatják meg önmagukat.

„Aki legyőz másokat az erős,

Aki legyőzi önmagát, az hős”

Antal Péter