Szeretném megérteni, mi mozgat bennünket. Hiszen a látható eredmény vajmi kevés. Amikor az ember a csüggedés szélén kering, újra és újra előtör a vágy a mélyebb megértésre.

Az Istenről és az Ő nem látható világáról sokan, mint valamilyen távoli, és az ember mindennapi lététől elvonatkoztatott dologról gondolkodnak. Számomra a gyakorlati, mindennapi életben is használható hit ad erőt. Az a tudat, hogy van egy minden ember számára érvényes rend, amiből nem lehet kiszakadni. Olyan ez, mint a gravitáció törvénye, vagy a táplálkozás szükségszerűsége. Megfordítva a dolgot: A törvényszerűségekből Isten jelenlétét tapasztalhatom meg. Isten végtelenül szeret bennünket, azt akarta, hogy szabadon és minden kényszer nélkül szeressük Őt és az Ő teremtését. Ezért adott szabad akaratot. Ezt sokszor nagyon nehéz megértenünk. Amikor annyi gazembert látunk magunk körül és látjuk, hogy szemünk láttára teszik tönkre szeretteinket, hazánkat, környezetünket és az egész teremtett világot. Mit gondol vajon a Teremtő, aki ezt a mindenséget teremtette? Mekkora szomorúság számára látni, hogy az elvetett magból felcseperedő búza tele van konkollyal? Talán ez a szemléletmód segíthet bennünket a várakozásban, s ez igazíthat el bennünket, amikor másokat bírálunk, vádolunk. Képes-e ez a vád a másikat változásra bírni? Mert ha nem, a gőz sivítva szalad ki a szelepeken, a gépezet marad egyhelyben. A bírálat célja, hogy gondolkodásra késztessen másokat. Akár azt, akire a bírálat vonatkozik akár azt, aki őt támogatta a rosszban. Nincs jogunk a személyt magát megtámadni. A személy alatt annak belső autonómiáját, önazonosságát értem. Annak cselekedeteit, gondolkodásmódját, mozgató rugóit vizsgálhatom és bírálhatom. Természetesen korlátozható annak a személynek a mozgástere, aki másoknak árt. Azaz bekaszlizható!

Az erkölcsi választás sokszor nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a kevésbé rossz közötti választást jelenti.

Az a gőzt, amit a lelkiismeret és a világ megalkuvásának konfliktusa kelt lelkünkben célirányosan kell hasznosítanunk. Pontosan meg kell neveznünk a felelősöket.

Nekünk és nekik minden tettünkkel, tettükkel el kell számolni. Ezért nem mindegy milyen eszközöket használunk. Az erőszakra nemet mondok, de a jogos önvédelemre igent.

Antal Péter