Van egy sajátos elgondolásom: Aki a Kossuth téri pázsiton landolva kereste az igazát, az egy kissé bolond, beleértve természetesen magamat is. Volt valaki, aki ép ésszel azt gondolta, „azok” majd belátják, hazudni nem szép dolog, azután veszik a kalapjukat és elmennek.
Vizsgáljuk meg elébb azt a kérdést ki a normális? Normális az, aki igazodik a normákhoz. Nos itt van az első bökkenő: Vannak-e még normák a társadalmi közbeszédben? Mi Kossuth tériek teli torokkal szidjuk Fletót, aki pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy a csipkerózsika álomba merült nemzetből - néhány rendőrből tüntetővé avanzsált egyed segedelmével - birka lakosokat kreáljon. De ők sem kímélnek: Mi vagyunk a szélsőségesek, a csőcselék, a fasiszták, antiszemiták, judeofób nemzeti fundamentalisták. A kelléktár hihetetlenül színes. A mi nyilvánosságunk az a 100 főnyi csapat, mely hírvivője és egyben a párszáz példányban megjelenő Kossuth tér újság adakozó támogatója, terjesztője. Az övék a jobb- és baloldali pártszínház, és az őket mozgató háttérhatalom hazai és külföldi médiahálózata, melyek öntik a mocskot ránk. Lehet ebből a sarokból mindeninek elfogadható, patikamérlegen kimért szavakkal embereket felébreszteni? Nem! Innen csak ordítani lehet! Üvölteni: ÉbresztőőőŐ! Elég volt! Az ország haldoklik! Emberek ez nem reform! Ez GYILKOSSÁG!
S mit tesz a birka-lakos? A NORMÁLIS. Alussza plázás álmát kezében az utolsó fizetési felszólítással.
- Miért csípnek a bolhák? Miért pont én ébredjek fel?
Nos én nem vágyom a normálisak, a középen járók közé. Igen, vállalom: radikális vagyok! Ahogy Jézus mondja:
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” A szeretet és igazságosság országában szeretnék élni, de ehhez szeretni kell, és akarni az igazat!
Antal Péter
