Mah Gor = A tudás népe. De milyen is az a tudás, amelyről az ősi tanítások szólnak? A tudás szavunk valamiféle ismeretek birtoklását jelentik és egyfajta beavatottság jellegű értelme is van. Az újszövetségi szentírás a mustármagról szól, mint a legkisebb magról, amely hatalmas fává terebélyesedve veszíti el önmagát és hoz termést. A mag „tudása” az a lehetőség, amely minden csírájában létező dolog sajátja: magában hordozza a lehetőséget, hogy kiteljesedjék. A másik fajta „tudás” amiről a kísértés történetében olvasunk. A jó és a rossz tudásának lehetőségét jelentő elkülönülő tudásról. A mag „tudása” az a tudás, amely a jó talajba hullva százszoros termést hoz, miközben elveszíti önnön Énjét, a jó és rossz „tudása” az Istentől elkülönülő önmagára eszmélő ember, a teljességből kiszakadás elkülönítő tudása.

Ezt nevezi a mai liberális gondolkodás Felvilágosodásnak. Ma már egyre inkább kiütköznek ennek a fajta „tudásnak” korlátai. A környezet és emberpusztító gondolkodás, melyben az „Én” fává terebélyesedik a haszon az égig nő, s a szeretet törpe marad.

A tudás szó már Jézus korában is vitatott értéknek számított. Ő a kicsinyekhez jött el nem az írástudókhoz. Nem értékeli nagyra a világ tudósait. De a népi bölcsességet értéknek mutatja be: „Nézzétek az ég madarait…”

A „bölcs” szavunk a világ és az azon túlmutató jelenségek együttes szemléletét jelenik. Nem válik benne szét az evilági és az „Isten országa”.

Mert az evilági dolgok és Isten országa egyszerre zajlik bennünk. Minél inkább kisebbedik az „Én” vagy pontosabb szóval az önnön magamra irányultság, az önzés, annál inkább nyílik bennünk Isten országa.

Hogy ez mennyire nem a jelen eszméje, azt a Szent Korona „égivé” avatása is mutatja. Hogy ez a dolog nem pusztán egy utód nélkül maradt király gesztusa volt, azt a későbbi korok koronához fűződő személyes viszonya igazolja.

A Kossuth tér és az ehhez kötődő hűség és kitartás, egyfajta vállalás, amelyben a személyes Én megkopik, és mindazok akik önmaguk fényezését látták, vagy látják benne előbb utóbb lemorzsolódtak-lemorzsolódnak a térről. Itt nem a vezéralakok és sztárok alakítják a tér mondanivalóját és üzenetét, hanem az állhatatosan kitartók.

Ők azok a meghívottak valami nagyszerűen újra, aminek hamarosan részesei lesznek.

Ezért beszélt Zsuzsika a sokunkban még megbúvó én játszmákról, amelyek akadályozzák ennek az Új-nak az eljöttét. A változás bennünk rejlik s nem elsősorban politikai, hanem erkölcsi természetű.

A változás nem az akaratunktól, hanem az egységünktől függ. Az egység pedig nem szavakból és ígéretekből, hanem az ügy iránti hűséges elköteleződésből fonódik össze.

                                                                                                                                              Antal Péter

Legújabb századunkban újfajta párbaj született: a gondolatok párbaja. Ez is egy levezetési formája a rajtunk esett sérelmeknek. Ezzel is lehet sebeket, sőt talán súlyos sebeket is ejteni. De talán el lehet vele azt is érni, hogy a felek megenyhülve elégtételt kapjanak sérelmeikért. A párbajnak, így a levélpárbajnak is vannak szabályai:

1. A kihívónak, és akinek arcába vágták a kesztyűt fel kell vennie a harcot. A párbaj csak úriemberek között bonyolódhat. Azaz olyan emberek között, akinek van emelkedett stílusa, képes érvelni, van mondandója, s azt képes szavakba önteni.
2. Nem lehet elhagynia egyik félnek sem a harcmezőt, amíg a tisztán artikulált bocsánatkérések le nem íródnak.
3. Minden felvetett, pontokba szedett gondolatra válaszolni kell.
4. A felvetett és a megválaszolt gondolatoknak is a párbajt kiváltó cselekedetekre és azok okaira, körülményeire valamint azok összefüggéseinek megvilágítására kell irányulnia. Kerülni kell a párbajban résztvevő személyek minősítését, ezt a párbajban résztvevőként meghívott segédek moderálják.
5. A segédek szerepe hogy a gondolatpárbaj tisztaságát ellenőrizzék, a kapott sebeket bekötözzék.
6. A gondolatpárbaj lehet nyilvános és zártkörű. Erről a felek döntenek.
7. A nyilvános párbajban csak a párbajozó felek írhatnak. Ez természetesen generálhat újabb párbajokat is.

A szabályok természetesen bővülhetnek. Hogy mennyire fontosak a szabályok azt jelen korunk tükrözi a legjobban. A gyáva fél, aki nem meri a kesztyűt felvenni, egyszerűen leantiszemitázza, lerasszistázza ellenfelét, majd bevonul a rendőr kordon mögé. Addig feszítve ezzel a húrt ameddig az el nem pattan, s akkor igazolva látja önmagát. A kör ezzel bezárul.

                                                                                                                       Antal Péter

Történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Az emberben összezavarodott és leülepedett Jó és Rossz a történelem nagy mágneseihez érkezett. Eldől ki merre tart. Nincs több lehetőség a rejtőzésre és ködösítésre.

Az ember Istenképisége 

Az ember Isten képmására van teremtve.  A teremtettség elkülönülést és egységet egyaránt jelent. Az ember szabad választásán múlik, milyen módon éli meg a teremtettségéből eredő elkülönülést. A Hold minkét fele a Föld körül kering, de nem mindegy melyik oldalon állunk. Sötét oldalon nem látható az egység a Földdel, bár ugyan úgy a Föld körül keringünk. A világos oldal képes a Földre szórni a nap sugarainak egy csokrát. A sötét oldalon álló nem ismerheti meg azt az egyszerű igazságot, hogy ő is része az egységnek. Az ember is nyert képességet  a teremtésre, ha megéli az Istennel való egységét.  

A Sötét erők hatalmi játszmája 

A sötét oldal nem képes teremteni, hisz nem részesül a fényből, de szellemi lényként Ő is örök vágyat érez a teljességre, de azt téves úton keresi. Olyan, mint a vízbe zuhant ember. Nem képes érzékelni a víz alatt hol van a fenn, és hol a lenn. Ha téves irányba kezd el úszni elveszett.

Ha nem képes felismerni Istent, magát kezdi Istennek felismerni és elismerni. Ebből eredően minden tette önmagára irányul.

A népek szellemi, lelki kulturális öröksége 

Egyre inkább úgy tűnik, nem a genetikai, faji hovatartozás a döntő, hanem az a szellemi lelki vallási örökség, amely akár arcvonásaikban is rögzülhet. A szemet-szemért fogat-fogért életelv a gyűlöletet nem képes feloldani. Az megjelenik az arcokon. Tessék megnézni Silverstein ábrázatát, aki a Szeptember 11-i merénylet haszonélvezője.

A ráncokkal teli Teréz anya arcvonásain is átsugárzott az a szeretet, amivel a legelesettebb emberre is rátekintett.

Persze vannak kivételek. A jóságos nagypapa arcú Sztálin, aki milliók gyilkosaként került a történelem szemétdombjára.

A Globális Elit

A sötét oldal kitermelte a maga Elitjét. Földi szintéren ezt nevezzük Globális Elitnek. Konkrét néven nevezhető, embernek látszó lények. Ők a spirálisan változó világ új Rabszolgatartói. Molnár Imre professzortól hallottam ezt a spirálisan változó világ gondolatot. A különféle társadalmi berendezkedések újra megjelennek más-más anyagi és szellemi síkon. A Globális Elit világuralmi törekvései nem mai eredetűek.

A nagy változás

Egy nagy szellemi átrendeződés részesei vagyunk. A világban eluralkodó gonoszság mozgatórugói, haszonélvezői lelepleződnek és végleg eltűnnek a színről. A történések mozgatói nem mi vagyunk, hanem Isten. A mi tennivalónk annyi, hogy működjünk együtt az isteni tervvel, amely felismerhető, mert a szívünkben ott van. Az képes felismerni a szívébe írt tervet, akinek az Isten az életében jelenlévő valóság.

Antal Péter

A civil társadalom erkölcsi-politikai ébredésének és kitartásának 1000.-ik napját köszöntjük Június 12-én. Történt valami, ami minden egészséges gondolkodású embernél kiverte a biztosítékot 2006. szeptember 17-én. Felállt a TV-je mellől, hogy szót emeljen az ellen a hazugság ellen, ami mindmáig mételyezi társadalmunkat. A hazugság, amely mögött a láthatatlan hatalom húzódik meg. A hatalom, amely elfoglal minden olyan posztot, melyet gyengeségünk és megosztottságunk „önként és dalolva” kínál fel számukra.

Különös hangsúlyt ad a napnak, hogy június 12-én lesz a Kossuth tér kontra Gyurcsány per 3-dik fordulója is. Egy peré, amelyet Kalmár László, a civilek civil képviselője vezet a hatalom jogi bástyái mögé bújt gyáva ellenfél ellen. Gyáva, hisz a jog minden kiskapuját kihasználva bújt ki az „öszödi mutyi” s majdan a 2006. május 26.–án ott elhangzott beszéd minden következménye alól. Az ország gyalázó beszéd szeptember 17-én kiszivárogtatott sajtóhíre tízezreket hozott ki a Kossuth térre. A kezdetben Hyde parkként üzemelő éjjel-nappali tüntetésen becslések szerint legalább 1 millió ember fordult meg. A háttérhatalom, és annak bábkormánya a lakáj médiával karöltve mindent megtett, és megtesz, hogy a palackból kiszabadult szellemet befeketítse. Az önkéntesekből verbuválódott, a non stop tüntetés részeként felállított ingyen konyhán szükségszerűen megjelentek a hajléktalanok is mint a „szociálisan érzékeny” önmaguk által baloldalinak titulált hatalom kísérőjelenségei. A helyi önkormányzat, és a főváros „szabad madarai” semmit sem tettek a tömegért, hacsak a károgást és a későbbi ingyenes gumilövedék esőt nem számítom. Az ország háza közelében a mai napig nincsen nyilvános illemhely, bár minden nap buszok tucatjai hozzák a turistákat a térre. Az már csak hab a tortán, hogy a Simon Perez által megnevezett, „privatizált” Magyarország helytartói rendre lefasiztázták és csőcseléknek nevezték az itt megjelent magyar értelmiséget.

Az, hogy a mai napig a Szabadság téren az a Szovjethatalmat szimbolizáló emlékmű áll, amely a magukfajtáknak szabadságot, nekünk rabságot, megaláztatást szüleinknek nagyszüleinknek pedig a meggyalázást hozta el, mutatja azt a kettős mércét, amellyel 21-ik századi gyarmatosítóink mérnek.

Perek tucatjai bizonyítják, hogy a 2006. októberi megemlékezés békés jellegét Gergényi pribékjei törték meg.

Az azután eltelt időszakról még a jobb oldalinak mondható sajtó is csak kétsoros hírekben vagy még abban sem emlékezett. Az elmúlt három esztendőben az ország több mint 30 „Kossuth terén” folyamatosan zajlottak s zajlanak tüntetések. 2006. október 23.-ika után a Batthyányi örökmécsesnél a Deák téren majd a Vértanuk terén gyűlt össze a Kossuth térről száműzött csapat. Ott voltunk a tűző nyári melegben és „nem mentünk haza” a süvítő szeles jeges teleken sem. Őriztük, őrizzük a morális forradalom lángját. Az a szellemiség, amely kimondta nincs jobb oldal és nincs baloldal, csak tisztességes ember van és bársonyszékben ülő gazember, olyan kovász, amely lassan átjárja az egész országot. Az hogy „elég volt” ma az ellenzék által lenyúlt szlogen.

Az elmúlt három esztendőt sprituális, szellemi ébredésként éltem meg, mely számomra népfőiskola volt. Megtanultuk: a ránk zúduló médiahazugságokban ismét a sorok között kell olvasni, hogy fontosabb a beszélgetés, amelyben megtaláljuk Isten üzenetét a máról. Megértettük az idők jeleit: Erős civil társadalomra van szükség, mert csak az képes ellenállni, a mindenkori hatalmat, sőt még a potenciálisan hatalomra törő pártokat is korrumpáló globális elitnek.

Ebben a sodró áramlásban a gyenge, a bárány módra bégető társadalomból csak a tudatosan saját sorsukért és a közjóért is tenni akaró csoportok maradnak meg. Ma ezek a csoportok szigetekként élnek a társadalomban, alkalmi kapcsolódásokkal a közös ügyért.

Kedves felébredt és ébredező Barátaink!

Szeretettel várunk benneteket június 12.-én a Kossuth téren, A Magyarság terén!

                                                                                                 Antal Péter

Rossz hírem van! Csúnyán átvertek Benneteket! Annak a Globális Elitnek az itteni képviselői, akik azzal álltak elő, hogy megvédenek Benneteket! Megvédenek Benneteket félelmeitektől! Azoktól a félelmektől, amelyek évszázadok óta Bennetek él és elkülönít azoktól a népektől, amelyek befogadtak Benneteket. Vártátok, várjátok a Szabadítót, aki megszabadít félelmeitektől. Kerestétek a Szovjet hadseregben, aki miközben megszabadított Benneteket a gettó poklából, ránk és Rátok is szabadította egy lealjasított horda anyákat megalázó, apákat gulágokba hurcoló, milliókat halálba küldő újabb poklát. S most keresitek a féktelenül hazug kormányokban, akik Nektek lehetőségeket, anyagi jólétet ígérve, a szovjet tankok helyett, Simon Peresz bankjainak védelmét kínálja.

El kell valamit árulnom: A félelem nem Istentől való, ahogy azok sem, akik védelmet kínálva a megosztáson munkálkodnak. Ha végre megtaláljátok a valódi Szabadítót, akkor béke lesz a lelketekben, s akkor talán észre fogjátok venni, hogy Magatok teremtitek a poklot Magatok köré, s nem a Gárdától, és a mindig befogadó Magyar néptől kell félnetek, hanem ki kell a szemeteknek nyílnia az Igazságra s akkor látni fogtok.

                                                                                                          Antal Péter

Valóban azt gondoljátok, ha szép csendesen és illedelmesen felolvassátok követeléseiteket, akkor annak a kormánynak, amely puccsal vette át megbízói akaratából a hatalmat, színtisztán végighazudta a választásokat, majd megesik rajtatok a szíve, és meggondolja magát? Az a sánta kutya futóversenyen lemaradt, aki azt mondta: „nyugodtan lehet tüntetni, majd megunják és hazamennek” most fog hirtelen pálforduláson keresztülesve, Pierre Cardin ingét megszaggatva, elibétek állva homokot szórni a fejére?

Vagy talán vezetőitek vakok? Nem tudtok arról, hogy a Kossuth tériek több mint 800 napja tüntetnek a legkisebb eredmény nélkül? Tudom, Ti nem vagytok csőcselék, titeket még nem fasisztáztak le, ti csak a szerény kis jussotokat akarjátok, és már mentek is haza.

Hát menjetek csak haza. Várjátok meg, míg egyenként elbocsátanak Benneteket. Titeket, szervezett közalkalmazottakat. Tökéletes a szervezés. Tavaly is ilyen tájt voltatok kint. Lehetne a „mi jól meg mondtuk” ünnepség keretében minden évben egy kis csindadratta, amíg lesz rajtatok még egyenruha, vagy alattatok katedra.

Hát ébredjetek föl Kedves Magyar Barátaim! A harang már zúg! De ez még nem a feltámadás harangja, csak a temetőkert kisharangja ahová a naiv ábrándozókat temetik, akik harc nélkül akartak győzni.     

                                                      Antal Péter

Antal Péter vagyok. 5 gyermek édesapja 15 éve vagyunk a Kispesti NOE tagjai. Ebből két évet, mint alelnök dolgoztam a közösségben.

2004 szeptemberében, mint 5 gyermekkel munka nélkül maradt villamosmérnök, úgy éreztem, nem hallgathatok, és nem bújhatok el a tüntetők szürke tömegében, hanem saját nevemben állok ki. Annak rendje és módja szerint bejelentettem a tüntetésemet az akkor 2 hete regnáló Cipolla ellen. Akkor, amikor a Kossuth téri tüntetés gondolata sem merült fel, tiltakoztam Fleto politikai kalandorsága ellen. És az alkotmánynak nevezett alaptörvény hiányosságai, tákoltsága ellen, mely megteremtette a Gyurcsány jelenséget. Így örömmel üdvözöltem 2006 nyarán az első Kossuth téri civil tüntetést. Amikor az öszödi beszéd kipattanásakor feleségemmel együtt úgy éreztük, nem bírjuk magunkban tartani felháborodásunkat, már sokasággal találkoztunk a Kossuth téren.

Temérdek beszédet hallgattunk végig. Voltak nagyon jók, szépek nemesek és tiszták. És voltak rosszak, sőt uszítók is. Voltak akik a hatalom megbízásából cselekedtek, voltak akik az ellenzék szekértolói voltak, voltak provokátorok és voltak tisztalelkű igaz emberek. Az egész, mint valami színes kavalkád tükrözte a lelkekben dúló indulatokat, érzéseket. Mindkettőnket megragadott a jelenség. Nem voltak ott a média megmondó emberei. Azaz egyszer onnan közvetített a királyi televízió élőben, egy az október 23-ával kapcsolatos megállapodást. A tériek okosak voltak, kitettek egy televíziót mi megy ki adásba. Ott a szemünk láttára a pofánkba hazudtak! A megállapodás második felét egyszerűen nem olvasták be! Az elemi felháborodást természetesen már nem közvetítették!

A közvetítések hamarosan elmaradtak. Az igazság kimondása, vagy boncolgatása nem érdekelt semmilyen médiát! Magunkra maradtunk. De legalább így azt sem akarták megmondani, mit gondoljunk a hallottakról. Maradt a kézenfekvő megoldás: El kezdtünk gondolkodni. Akkortájt kezdtünk leszokni a TV nézésről. A társaság meglehetősen heterogén volt, és ma is az. Volt közöttünk nagy doktor, sőt 23-án a kordon mellett egy atomfizikussal beszélgettem, de nagyon sok alkoholistával, hontalannal, magányossal és félkegyelművel is találkoztam. Amikor azt hallottunk lehet tüntetni, már nem hittük el. Huszonharmadika előtti napokban, sátorban kint aludtunk a feleségemmel a téren. Hogy még mindig hiszékenyek voltunk, arra bizonyíték hogy 22-én este hazamentünk. Azt gondoltunk magunkban: annyit riogattak a vezetők a rendőrség és a hatalom kiszorítós híreivel, hogy 10 óra fele hazamentünk.
A térről való kitaszítottságunk új fejezetet nyitott számunkra. Hosszú harcra kellett berendezkednünk. A Batthyányi örökmécsesnél eltöltött hónapok összekovácsoltak bennünket, akik azelőtt még csak nem is hallottunk egymásról. Már felismertük ki a provokátor, ki a „küldött” ember. Az is világossá vált előttünk ki mögé állhatunk be, kit tudunk elfogadni, mint valódi vezetőt. Barátokká válunk. A feladatok megsokasodtak. A Kossuth téren eltöltött idő nem pusztán a helytállás, de a tanulás ideje is volt. Megtanultuk saját fejünk szerint látni, és értékelni a hallottakat. A Kossuth tér gondolatisága letisztult, világossá vált a szimbólumok jelentése: Az Árpádház zászlaja az új honfoglalást, a magyar hagyományokhoz való visszatérést jelentette számunkra, az erdélyi himnusz a határokon túl rekedt magyarokkal való közösséget jelentette és jelenti estéről estére.
Sokan akik csak saját egyéni sérelmeiket hozták a térre, és tették közé, elmaradtak mert nem volt több mondanivalójuk. A maradék aki máig is kitartott, nos ők a láng hordozói. Ideje hogy magasra emeljük, hogy mindenki láthassa.

Antal Péter

avagy a
Globális Elit lelepleződése

Milyen nevetséges látvány tárul elénk, ahogy Toto kutya elhúzza a függönyt és Ózról, a nagy Varázslóról kiderül milyen szánalmas figura. Valami ilyesmi történt. Julian Assange leleplezte milyen ócska fércfigurák is azok, akik ezt a világot irányítják. A módszereikről láthatóvá válik a „választott nép” sajátos, a nemiséghez kötődő bosszúálló természete is.

De már fantáziájuk sincs. Monika Lewinsky óta ismert, hogyan próbálják a „farkánál csóválni a kutyát”. Egy valami világossá vált előttem. Csak valódi hősök képesek megmenteni a világot. Julian Assange ilyen.  Még túl is jár az eszükön.

Mert mit is tesz a hős? A helyén ahol áll, az igazság tiszta fényében cselekszik. Kilép a Sötétség által gerjesztett félelem árnyékából és szikrázó napfény sugaraiban tündökölve elénk tárja  az Igazságot.

Az hogy a „jogszolgáltatás” a kezükben van, tudjuk, bár az angolok valójában segítettek megvédeni Juliant. A beépített chippel nem veszhet el „hirtelen”.

Merjünk végre hősök lenni! Egyetlen hajunk szála sem görbülhet meg Isten tudta nélkül. A hős nem tesz mást, mint nyilvánvalóvá teszi, nem a Sötét teremti a világosságot. Sorsunk Isten, és nem a Globális Elit kezében van.

                                               Antal Péter

Egyre többen vagyunk, akik keressük a megoldást. A gondolkodó emberben egyre világosabban rajzolódik ki, hogy a jelen társadalmi berendezkedés a végóráit éli. Mindazt, amit egy társadalomtól, mint organikus egésztől elvárunk, azt egyszerűen nem teljesíti. Ahhoz hogy ezt a bomlási folyamatot megértsük, vizsgálni kell, mi tartja össze a társadalmat. Az erkölcsről, mint ilyenről, már rengeteg szó esett az értelmes közbeszédben. De a gyökerek szerintem ennél mélyebben húzódnak. Abban az ember és Istenképben, amely ezer esztendőn keresztül összetartó erőként működött. Itt nem pusztán vallásról és vallási közösségekről van szó, hanem egy mély belső szellemi megértésről, amely nélkül sötétben tapogatózunk.

Ez a bomlási folyamat a felvilágosodásnak nevezett elhomályosodással kezdődött. Azt a szerves egységet, amit a jézusi „legyetek mindnyájan egyek” gondolata fejez ki, és amely az Isten által elgondolt globalizmust jelenti.

A jelenlegi, a sátáni globalizmus lényege: az önzés. Az atomjaira hulló társadalomban, mint „titkos féreg” rágja szét az emberi kapcsolatokat, s hozza létre a „fogyassz, és ne gondolkodj” modellt.

Természetesen, ha modellről beszélünk, akkor a „sikerember” a fogyasztói társadalom a példaképe, aki fiatal, életerős, sikerekben gazdag és mérhetetlenül önző. Ezen a ponton világossá válik, hogy ebbe a modellbe az isteni szeretet nem fér bele, tehát Isten sem.

Ha nem az isteni gondolat vezérli ezt a társadalmat, akkor mi, vagy inkább ki, vagy kik? Az önzés hozza létre azokat az érdekeket és szűklátókörű érdekcsoportokat, akik a rövid-távú érdekekért feláldozzák mások, és saját hosszabbtávú érdekeit is.

De mi lehet a jövő útja?  A világháló sajátos filozófiája érdekes módon mutat új utat.

Az internet mindenekelőtt megtörte az érdekcsoportok által irányított médiák cenzúráját. Ma gyakorlatilag ingyen nyílhat új információs csatorna, a költségek töredékéért százmillók számára elérhető kép és hanganyag.

A híranyag szállítás és továbbítás monopóliuma megszűnt. Egy zsebben hordható kamera és vezetéknélküli internet kapcsolat révén elérhetővé válik a kép- és hanginformáció annak keletkezésével egy időben.

A vásárlási szokásokban is fordulatot jelent. A bennem felmerült igény indít el egy keresést. Képek, sőt videóbemutatók segítségével részletesen is megismerhetem a leendő terméket, fórumokon kikérhetem mások véleményét.

Az utazást már virtuálisan megtervezhetem, sőt be is járhatom a helyeket akár 3 dimenziós módon is.

További érdekessége, hogy szabad erős és független személyiségeket feltételez, akik nem sodortatják magukat, hanem képesek válogatni és egymásnak vetni ellentétes információkat.

Nagyon lényeges vonása a rengeteg önkéntes munkás, aki azzal ér el ismertséget, és ezzel jól fizető munkát, hogy másoknak ingyenesen bocsát rendelkezésére szellemi értékeket. Ez a vonás mutat rá a munka eredeti irányultságára, tudniillik hogy másokért végezzük. De példát mutat arra is, hogyan lehet távmunkában, főnöki packázás nélkül dolgozni.

Fontos vonása, hogy nem a reklámok által gerjesztett, hanem valódi emberképre építő emberi igények kielégítésére törekszik, hanem pl. a Google segítségével olyan marketing felméréseket képes készíteni, amely a valós emberi érdeklődés és igény felmérését szolgálva, egy igazi választ tud adni az ember szellemi és anyagi szükségleteire.

Valahol ez a hálózati rendszer egyben válasz a globális-lokális kérdésre is. Emlékszünk még a nagy számítógépek korára? Ahol egy nagy géphez kapcsolódott rengeteg terminál? Nos ez a múlté, ahogyan a központosított állam elgondolása is. Ma a szervesen egybekapcsolt kis települések láncolata, az önkormányzatiság és a tartós nem négyévenként változó központi hatalom egyensúlya lehet járható út.

Talán a közgondolkodást meghatározó személyiségeknek el kellene gondolkodni azon, hogyan lehetne a rendszerszervezőket társadalmi rendszerek szervezésébe és új modellek kidolgozásába bevonni.

De új színfoltot jelent az emailben továbbított „kis színes” ahogy a tévések nevezik azokat a vidám, sokszor nagyon is mély gondolatokat hordozó kis pps vetítéseket, melyek nem nélkülözik az „istenit”, ami a közmédiákból szinte teljesen kiveszett.

Jómagam több mint 3 éve nem nézek TV-t, mert valódi választási lehetőséget az internet kínál, ahol nem néhányszáz bugyuta TV csatorna, hanem többszáz millió! web oldal és video anyag között pillanatok alatt megtalálhatom azt, ami lelkiállapotomnak, érdeklődésemnek, szellemi töltekezésemnek leginkább megfelel, idióta, manipulativ reklámok nélkül. Gyermekeim és fiatalabb ismerőseim is ezt az utat követik.

Természetesen az összekapcsolódás a közvetlen demokrácia, azaz a többségi elven nyugvó és nem pártalapú médiamanipulált politikai döntéshozatal megteremtésében is óriási szerephez jut a közeljövőben, mégpedig a folyamatos népszavazás intézményében, amely Svájcban gyakorlat.

Úgy gondolom az internet és a rajta keresztül megvalósuló új társadalmi gondolat az a homokszem, amely bele került a Nagy Testvér pokoli gépezetébe, és a Világkormány helyett a világ fogja kormányozni saját magát.

                                                                                                                      Antal Péter

Egy vadonatúj korszak hajnalára ébredtünk. Bár még sötét van, csak dereng a világosság. Itt-ott lámpák jelzik, hogy oszlana már a sötét, de hiányzik az a metsző reflektorfény, amely irányt mutat négyrét hasítva a teret.

Hol a helyünk ebben az ébredésben? Suttogjuk az igazságokat egymás között, no de hangosan kimondani? Vállalva azt is, hogy ujjal mutogatnak ránk?!

Nos vegyük sorra a dolgokat:

Mi a helyzet a társadalomban? A napokban elhunyt Beller Tilmann atyát idézem a Magyar Shonstatt  Lelkiség egyik alapítóját: Ez a világ már nem keresztény és még nem keresztény.

Beteg a társadalom, mert nem vállalja fel a keresztény értékeket. Azért hatalmasodott el a Rossz mert gyenge a Jó. Nincs már, vagy nincs még ereje a hangjának. S benne a világító fény, amely a keresztény egyház lenne, csak pislákol. A fényt, amelyet tartóra kellene helyezni, csak petróleumlámpa búrája alá rejtve őrizzük, félve a harsogó Sötét zajos sajtójától, amely ma is feszítsd meg-et kiállt, ha szót emelünk a család, a házasság, a gyermekvállalás a társadalmi igazságosság érdekében.

De mi is, ki is ez a Sötét? Hol van szétszórva a konkoly? Mert a Hazugság ma sokszor nem nyíltan, hanem a Jó álarca mögé bújva jelenik meg.

Nos, vizsgáljuk meg Jézus szavainak fényében azt a tanítást, amelyre értékeinket építjük.

Jézus egy szerető Atyácskáról beszél, aki minden hajunk szálát számon tartja. Az Ószövetség egy bosszúálló Jahvéról.  „Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! „ 

(Sám II. 22.48)

(Királyok II. könyve 9. 7)

  Megjelenik a Zsoltárok könyvében és másutt is egy könyörületes, szerető istenkép is (kivétel Zsolt 94.1; Zsolt 54,7) Zsolt 106.32). Vajon egy forrása van egy ennyire eltérő istenképnek? Az egyház tanítóhivatala szerint az ószövetség előképe az újszövetséginek. Lehet-e a Béke előképe a Háború? Lehet-e konkoly előképe a búzának?

Újszövetség:

Nos, vizsgáljuk meg az Ószövetség keletkezésének idején élő  kultúrákat. Krisztus születése előtti 3000-4000 évről beszélünk, Ábrahám koráról! Volt e fejlettebb civilizázió, mint az állatáldozatot bemutató hébereké? Mondjuk  Puma Punku. Az ott lévő mai megmunkálási technológiákkal elő nem állítható kövek kora 12-14 ezer év! Ami a neadervölgyi ősember kora! A 6000 éves mezopotámiai sumérokról már éppen csak említést tennék.

Tehát a világ héber ősisége mese. Miért gondoljuk, hogy Isten kiválasztott egy népet és a többi népet alájuk, szolgájuknak rendelte? Megfelel ez a jézusi szerető Atyácska istenképnek?

Mondjuk ki! Nem!

S ha ezt megtettük , akkor derengeni kezd  a konkoly a búza között. Nos, itt nem népekről, hanem ordas eszmékről van szó. Alsóbb rendű és felsőbb rendűségről. Az eszme változatlan, csak az elnyomottból elnyomó lett.  A náci-ó-ból cion. Ha ezt nem mondjuk ki. akkor együtt haladunk a hazugsággal. Akkor csak idő kérdése mikor omlik össze a hazugság vára. Mert ez a vár épül már több mint száz éve, s terjed alattomban.

Antal Péter